2012. április 27., péntek

Kakaós tallér és egy töredék a fogyasztói szemléletemből

  Amióta blogot írok próbálok sokkal jobban odafigyelni arra, hogy kizárólag házi, kézzel készített, tartósítószerektől, mesterséges színezékektől (ezt a macaronoknál mondjuk nem tartottam be mindig), aromáktól mentes,  és lehetőleg bio legyen már a felhasznált alapanyagoktól kezdődően az az étel, amit a családnak készítek. Pont ezért idén végre saját veteményest alakítottam ki,  nem nagy, de annál nagyobb öröm figyelni, ahogy bújnak ki a sárgarépák, a zöldborsó, a retek, a saláta... Szerencsésnek mondhatom magam, mert olyan körülmények között nőhettem fel, ahol mindig volt egy jókora darab föld, amiben a család megtermelhette magának az évi hagyma, krumpli, répa, stb. szükségletét... hogy mennyire ki nem állhattam ezeket a munkálatokat! akkor. Ma pedig milyen szép lenne, ha én is megteremthetném ugyanezt a saját gyermekemnek. Sokan már a "bio" szó hallatán legyintenek és azt gondolják, hogy ez vagy egy amolyan úri hobbi vagy pedig mind "egészségbolond", aki ilyen terméket vásárol. Holott arról van szó, hogy mi csak a gyümölcsöknek és a zöldségeknek szeretnénk élvezni az eredeti! ízét és nem kérünk bele más anyagokat, az igazit akarjuk és nem a plasztikázottat. Sajnos az is igaz, hogy ezekért a termékekért többet kell fizetnünk a pénztárnál, mint a gigantikusra felfújt és íztelen, a földhöz, naphoz, vízhez már alig kötődő, kis híján szalagon termelt társaikért. Ilyenkor szoktak lázadozni a nagycsaládos, kispénzű, nem gondolkozó emberek, "de hogyan is tudnám én ezt megengedni magamnak, amikor itt a három-négy gyerek?"...stb. Hát úgy, hogy vagy fogjuk az ásót-kapát és kivonszoljuk magunkat a gazos és elhanyagolt kertünkbe és szépen beleültetjük a földbe ezeket a növényeket, vagy megvesszük a jobb minőséget drágábban, de kisebb mennyiségben. Nézzünk csak szét magunk körül, hány olyan család van, ahol állítólag nincs pénz semmire, de a szülőktől kezdve a gyerekeken át, a nagyszülőkig mindenki el van hízva. Ez rendszerint a nem tudatos vásárlások miatt következik be, minél olcsóbb, annál jobb és annál többet vegyünk belőle és hízzunk el, és ne tudjuk többé élvezni az ízeket, az életet, és haljunk meg minél fiatalabban... Elég drasztikusan fogalmaztam, de sajnos úgy látom a helyzet is ennyire drámai. Gondoljunk csak bele, a mi dédszüleink és az ő szüleik idejében még a természetes volt a természetes, nem adták ingyen, meg kellett dolgozni érte, és ez így normális. Mindezt nem is kellett volna leírnom, gondolkozhattam volna úgy is, hogy elég az számomra, ha az én családom egészségesen él/táplálkozik, a többiek csinálhatnak, amit akarnak. De mivel tudom, hogy mennyi pluszt ad egy minőségi alapanyagokból (ami itt természetes alapanyagokat jelent) elkészített tyúkhúsleves, vagy akár egy bécsi szelet, otthon megtermelt vagy vegyszerektől mentes krumpliból készült, házi tejszínnel vagy tejföllel ízesített pürével, vagy akár egy marhapörkölt természetes takarmányon nevelt tyúkok tojásából készült nokedlivel, és még sorolhatnám. Szerencsére sokan vannak, akik mindezzel tisztában vannak, de úgy látom, hogy egyre többen hagyják magukat elveszni és kiszolgáltatni a kényelmesen megszerezhető, olcsó, műanyag tömegáruk dzsungelében.
Allora, ahogy mondaná az olasz, meg is volnék a szülinapi jótettemmel az emberiség felé, a konyhatündérek helyes útra terelgetését most egy időre berekesztem (pedig mennyi mindenről tudnék még írni...) és megosztom végre veletek azt a receptet, ami a fent leírtakat ösztönözte, hogy belemásszanak a kompjúterembe. Itt Olaszországban az emberek reggelije nagyjából úgy néz ki, hogy vagy bekapnak pár kekszet tejeskávéval és egy nagy pohár frissen facsart narancslével otthon, vagy munkába menet megállnak egy bárban és újságot olvasva elfogysztanak egy croissant (amit ők brioche-nak -ejtsd:briós- hívnak) egy cappuccinoval vagy egy caffe/latte macchiatoval kísérve. Az én férjem kekszes, imádja mártogatni a reggeli meleg tejbe a kekszeket, és bevallom nagyon sok kiváló minőségű olasz keksz van a piacon, de minek költsek rájuk, ha itthon is elkészíthetem friss házi vajból, amihez a tejet közvetlen a gazdától szerzem be. Bocsi, de ezt most muszáj elmesélnem, aztán ígérem jön a recept is. :) Szóval itt a mi kisvárosunkban, persze máshol is, az ember fia-lánya 90 centért friss (pár órája fejt), teljes értékű tehéntejet vásárolhat civilizált, modern körülmények között, bármikor, amikor csak kedve tartja. Ehhez a gazdának annyit kellett tennie, hogy telepítenie kellett egy hűtő tej-autómatát egy könnyen megközelíthető, lehetőleg központi helyre a városban, mellé egy másikat, ami műanyag és üveg tejespalackokat és pénzzel feltölthető kulcsokat ad. Ha kulcsot vásárolunk, akkor 90 centet/280Ft-ot kell fizetünk 1 literért, ha anélkül vásárolunk tejet, akkor 1 euro az ára. (Arra majd egy másik bejegyzésemben térek ki, hogy a friss mentes vagy savas patakvizet is ingyen lehet hazavinni egy másik hasonló gépezetből.) Így azt hiszem érthető, hogy miért nem vásárolok soha agyonhígított, íztelen fehér löttyöket amit az üzletek hűtőpolcain kínálnak. Ráadásul a környezetet is védem, mert mindig ugyanazokat a mosható üvegpalackokat használom, és nem termelek minden nap egy műanyagflakonnal több szemetet (itt most mesélhetnék a mosógél/mosogatógél/öblítőautómatáról is, ami szintén egy nagyon okos és környezetbarát találmány...). Hogy visszakanyarodjak a recept irányába tehát, a kekszhez szükséges vajat nem csak a boltban lehet megvásárolni. A frissen fejt tehéntej nagyon zsíros, viszont a tetejéről a tejszínt könnyen le lehet kanalazni, amíből aztán készíthetünk tejfölt vagy vajat. Persze ha mindez nem áll rendelkezésünkre, akkor teljesen rendben van egy élelmiszerboltban vásárolt, hazai, jó minőségű vaj is. Ennyit a környezettudatosságról és az egészséges és bio táplálkozásról mára, jöjjön a recept.
Hozzávalók kb. 80 db-hoz:
  • 250g liszt
  • 90g kakaópor
  • 1 kk. sütőpor
  • 200g puha vaj
  • 120g barnacukor
  • 2 tk. házi vaníláscukor
  • 3 tojás
  • egy csipet só
A lisztet és a kakaóport szitáljuk át, keverjük el a sütőporral és a sóval. A vajat keverjük simára a cukorral, adjuk hozzá egyesével a tojásokat, majd gyúrjuk össze a lisztes keverékkel. A sütőt melegítsük elő 170-180 fokra. A tésztát nyújtsuk ki kb. 4mm vastagra és szaggassunk belőle olyan formákat, amilyeneket szeretnénk. Sütőpapírral bélelt tepsibe helyezés után süssük őket kb. 10-15 percig, sütőfüggő. Miután megsültek hűtsük ki őket. Még finomabbak, ha csokoládé vagy más fagylalttal összeragasztva fogyasztjuk.


Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése

Related Posts Plugin for WordPress, Blogger...